Fodor Klára
Gyógypedagógus, óvodapedagógus, szakvizsgázott korai fejlesztőFejlesztés
Több, mint 22 éve dolgozom kisgyermekekkel. 3 saját gyermekem van, akik ugyan felnőttek lassan, de sokat tanultam tőlük is. Remeteszőlősön élek, a Budai-hegyeket és a Nagykovácsi-völgyet tartom az otthonomnak, amiért szívesen teszek is.
Pályafutásomat óvónőként kezdtem (2001-ben végeztem az ELTE-n), majd a gyógypedagógia irányában tanultam tovább (2007-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetemen diplomáztam), szakvizsgámat a korai fejlesztés területén a SOTE-Pető András karán szereztem meg 2023-ban.
A gyerekeim megszületése óta dolgozom ezen a területen.
Utazó gyógypedagógusként iskolás és óvodás gyermekekkel is foglalkoztam évekig, integrált nevelés keretében, a Prizma EGyMI-ben, illetve vállalkozóként. Szenzoros integrációs munkám során (DSzIT Alapítvány képzéseire jártam.)
Szeretem a világot tevékenységeken keresztül megtapasztalni. (Több természethez köthető sportot is gyakorlok.) Munkám során is hiszek a mozgás és a természet támogató erejében, képességfejlesztő hatásában. Bízom benne, hogy szenzoros integrációs gyógypedagógiai szemléletemben is visszatükröződők.
Szeretnék minél többet segíteni a hozzám kerülő gyerekeknek, és bátorítom, a családokat is, hogy gondolkodjunk együtt a gyerekek érdekében!
Hiszen a család, a szülők azok, akik leginkább ismerik a gyerekeit.
Az óvoda csoportjainak életében is jelen vagyok, de kívülről nézve talán látványosabb, hogy a diagnózissal is rendelkező gyerkőcök a „játszószobába” egyéni vagy kiscsoportos játékra, fejlesztésre, terápiára jönnek hozzám. Vannak nagy terveink, amiket néha újra tervezünk, hogy igazi tervek legyenek, ne csak dokumentumok.
Sokat gurulunk, mászunk, viccelünk, mert a saját testünk élménye egész életünket meghatározza. Nem feladatokat hajtunk végre, hanem a gyerekek állapotához igazítva játszunk. tapasztalatokat szerzünk., azt gyakoroljuk, amiben jók vagyunk, amiben sikerélményeket gyűjthetünk. A sikerélményekre alapozva pedig bátran belevágunk olyan kihívásokba is, amik tegnap még kudarcot jelentettek volna, ma pedig már örömet.
A gyerekek egy mozaik darabkái. Sokat egyeztetünk az óvónénikkel, gyakran beszélgetek a családokkal, szülőkkel, hogy ne csak a gyereket ismerjem, hanem azt is, ahogyan él, kikkel osztozik az élményeiben, hogy a teljes kép csiszolódhasson egybe. A gyerek változásával, fejlődésével, ügyesedésével a teljes rendszer változik. fejlődik. Fontosnak tartom, hogy magamat is egy darabkának lássam csak az egészben.
Pályafutásomat óvónőként kezdtem (2001-ben végeztem az ELTE-n), majd a gyógypedagógia irányában tanultam tovább (2007-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetemen diplomáztam), szakvizsgámat a korai fejlesztés területén a SOTE-Pető András karán szereztem meg 2023-ban.
A gyerekeim megszületése óta dolgozom ezen a területen.
Utazó gyógypedagógusként iskolás és óvodás gyermekekkel is foglalkoztam évekig, integrált nevelés keretében, a Prizma EGyMI-ben, illetve vállalkozóként. Szenzoros integrációs munkám során (DSzIT Alapítvány képzéseire jártam.)
Szeretem a világot tevékenységeken keresztül megtapasztalni. (Több természethez köthető sportot is gyakorlok.) Munkám során is hiszek a mozgás és a természet támogató erejében, képességfejlesztő hatásában. Bízom benne, hogy szenzoros integrációs gyógypedagógiai szemléletemben is visszatükröződők.
Szeretnék minél többet segíteni a hozzám kerülő gyerekeknek, és bátorítom, a családokat is, hogy gondolkodjunk együtt a gyerekek érdekében!
Hiszen a család, a szülők azok, akik leginkább ismerik a gyerekeit.
Az óvoda csoportjainak életében is jelen vagyok, de kívülről nézve talán látványosabb, hogy a diagnózissal is rendelkező gyerkőcök a „játszószobába” egyéni vagy kiscsoportos játékra, fejlesztésre, terápiára jönnek hozzám. Vannak nagy terveink, amiket néha újra tervezünk, hogy igazi tervek legyenek, ne csak dokumentumok.
Sokat gurulunk, mászunk, viccelünk, mert a saját testünk élménye egész életünket meghatározza. Nem feladatokat hajtunk végre, hanem a gyerekek állapotához igazítva játszunk. tapasztalatokat szerzünk., azt gyakoroljuk, amiben jók vagyunk, amiben sikerélményeket gyűjthetünk. A sikerélményekre alapozva pedig bátran belevágunk olyan kihívásokba is, amik tegnap még kudarcot jelentettek volna, ma pedig már örömet.
A gyerekek egy mozaik darabkái. Sokat egyeztetünk az óvónénikkel, gyakran beszélgetek a családokkal, szülőkkel, hogy ne csak a gyereket ismerjem, hanem azt is, ahogyan él, kikkel osztozik az élményeiben, hogy a teljes kép csiszolódhasson egybe. A gyerek változásával, fejlődésével, ügyesedésével a teljes rendszer változik. fejlődik. Fontosnak tartom, hogy magamat is egy darabkának lássam csak az egészben.
Lotz Gabriella
Gyógypedagógus, hallássérült terapeuta, logopédus tanárDiplomámat 2006-ban szereztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógai Főiskolán hallássérült terapeuta – logopédus tanár szakon. 2016 óta tartok logopédiai foglalkozásokat, első sorban óvodás és alsó tagozatos gyerekeknek. A Kispatak Óvoda csapatához 2023 szeptemberében csatlakoztam, a sajátos nevelési igényű kisgyermekek gyógypedagógiai ellátásában veszek részt.
Munkám során törekszem a jó hangulatú, játékos fejlesztésre, sok-sok mozgással, énekléssel, szem előtt tartva a gyerekek egyéni igényeit.
Mivel magam is nevelek autizmusban érintett gyermeket, tudom, hogy mennyi bizonytalanságot jelenthet egy SNI diagnózis . Nagyon inspiráló számomra, amikor közösen tudunk gondolkodni szülők, gyógypedagógusok, óvodapedagógusok és nevelők, így lehetőségünk van a lehető legjobb megoldásokat megtalálni a gyerekek számára.
Férjemmel és négy gyermekünkkel 7 éve Pesthidegkúton élek. Szabadidőmben olvasok, kosárlabdázom, a környék erdőit járom, és rengeteget társasjátékozom.
Munkám során törekszem a jó hangulatú, játékos fejlesztésre, sok-sok mozgással, énekléssel, szem előtt tartva a gyerekek egyéni igényeit.
Mivel magam is nevelek autizmusban érintett gyermeket, tudom, hogy mennyi bizonytalanságot jelenthet egy SNI diagnózis . Nagyon inspiráló számomra, amikor közösen tudunk gondolkodni szülők, gyógypedagógusok, óvodapedagógusok és nevelők, így lehetőségünk van a lehető legjobb megoldásokat megtalálni a gyerekek számára.
Férjemmel és négy gyermekünkkel 7 éve Pesthidegkúton élek. Szabadidőmben olvasok, kosárlabdázom, a környék erdőit járom, és rengeteget társasjátékozom.
Gyógypedagóiai fejlesztés(„játszó szoba”)
Fodor Klári vagyok, a Kispatak Óvoda gyógypedagógusa, Klári néni a gyerekeknek.
Lotz Gabi logopédus kollégámmal szorosan együtt dolgozunk az eltérő fejlődésmenetű gyerekek megismerésében, fejlesztésében.
Az ovi csoportjainak életében is jelen vagyok, de kívülről nézve talán látványosabb, hogy a diagnózissal is rendelkező gyerkőcök a „játszószobába” egyéni vagy kiscsoportos játékra, fejlesztésre, terápiára jönnek. Vannak nagy terveink, amiket időnként mégis újratervezünk, hogy igazi tervek legyenek, ne csak dokumentumok.
Sokat gurulunk, mászunk, viccelünk, mert a saját testünk élménye egész életünket meghatározza. Nem feladatokat hajtunk végre, hanem a gyerekek állapotához igazítva játszunk. tapasztalatokat szerzünk., azt gyakoroljuk, amiben jók vagyunk, amiben sikerélményeket gyűjthetünk. A sikerélményekre alapozva pedig bátran belevágunk olyan kihívásokba is, amik tegnap még kudarcot jelentettek volna, ma pedig már örömet.
A természetközeli környezet jótékony hatását szívesen építem bele munkámba. Év vége felé pedig erdei piknikre hívjuk a családokat, hogy még több közös élményt gyűjtsünk, és kötetlenül örülhessünk az év során elért eredményeknek.
A gyerekek egy mozaik darabkái. Sokat egyeztetünk az óvónénikkel, gyakran beszélgetek a családokkal, szülőkkel, hogy ne csak a gyereket ismerjem, hanem azt is, ahogyan él, kikkel osztozik az élményeiben, hogy a teljes kép csiszolódhasson egybe. A gyerek változásával, fejlődésével, ügyesedésével a teljes rendszer változik. fejlődik. Fontosnak tartom, hogy magamat is csak egy darabkának lássam az egészben.
Lotz Gabi logopédus kollégámmal szorosan együtt dolgozunk az eltérő fejlődésmenetű gyerekek megismerésében, fejlesztésében.
Az ovi csoportjainak életében is jelen vagyok, de kívülről nézve talán látványosabb, hogy a diagnózissal is rendelkező gyerkőcök a „játszószobába” egyéni vagy kiscsoportos játékra, fejlesztésre, terápiára jönnek. Vannak nagy terveink, amiket időnként mégis újratervezünk, hogy igazi tervek legyenek, ne csak dokumentumok.
Sokat gurulunk, mászunk, viccelünk, mert a saját testünk élménye egész életünket meghatározza. Nem feladatokat hajtunk végre, hanem a gyerekek állapotához igazítva játszunk. tapasztalatokat szerzünk., azt gyakoroljuk, amiben jók vagyunk, amiben sikerélményeket gyűjthetünk. A sikerélményekre alapozva pedig bátran belevágunk olyan kihívásokba is, amik tegnap még kudarcot jelentettek volna, ma pedig már örömet.
A természetközeli környezet jótékony hatását szívesen építem bele munkámba. Év vége felé pedig erdei piknikre hívjuk a családokat, hogy még több közös élményt gyűjtsünk, és kötetlenül örülhessünk az év során elért eredményeknek.
A gyerekek egy mozaik darabkái. Sokat egyeztetünk az óvónénikkel, gyakran beszélgetek a családokkal, szülőkkel, hogy ne csak a gyereket ismerjem, hanem azt is, ahogyan él, kikkel osztozik az élményeiben, hogy a teljes kép csiszolódhasson egybe. A gyerek változásával, fejlődésével, ügyesedésével a teljes rendszer változik. fejlődik. Fontosnak tartom, hogy magamat is csak egy darabkának lássam az egészben.